Magamról

Vida Ilona vagyok.

2004-ben jelentkeztem fekete-fehér rajztanfolyamra, ahol is a leendő tanárom, Rácz Noémi, megkérdezte:

- miért jöttél?
- mert 2 éve vettem egy festőállványt, és ideje lenne használnom.

Így kezdődött, majd ugyan ezen a nyáron a színes tanfolyam után következett a festőtábor. Teljesen "elkapott" a rajzolás, a festés. A különböző technikák közül a vízfestés, az akvarell áll hozzám a legközelebb.

Áttetsző, könnyű, tiszta.
A világostól a sötét fele.
Az elnagyolttól az aprólékos kidolgozásig.
Szép egy akvarell kép.

Én a szép, megnyugtató képeket kedvelem - mondhatnám, hogy szeretem, viszont ezt a szót a férjemnek tartom fent. 2004 óta kísérletezek, szeretném megtalálni az én festésemet.
A 2007 évben készült képek közül több az alapszínek (sárga, piros, kék) felhasználásával, azokból készített árnyalatokkal készült (fehér pillangótól a feketéig, a kála virágjai, delfin).
Az évente ismétlődő festőtáborok nagyon inspirálóak:
- új technikák,
- a társak látásmódja,
- a tanáraink segítő hozzáállása.
A táborból azzal jövünk haza, hogy milyen jó lenne, ha egész évben festőtábor lenne.

Minden elkészült képet férjemnek, családomnak - esetenként a kollegáimnak is - megmutatom.
Szerencsés vagyok, mert nagyon hálás közönségem van.